ÖRÖM
Lázár Ervin Berzsián és Dideki című meséjében:

"Berzsián költő fütyörészett. De nem ám olyan szelíden, mint egy örvendező fülemüle vagy teszem azt, egy kettős létrán pingáló szobafestő. Hogyisne! Úgy fütyörészett őkelme, mint egy nekivadult expresszvonat. Táncolt is hozzá. Keringőütemben végiglejtett a szobáján, kicsárdásozott a konyhába, de mivel a kicsárdásozás teljesen céltalan volt, visszapolkázott a szobába. A távoli szemlélőnek úgy tetszhetett, hogy Berzsián boldog. Hát még a közeli szemlélőnek! Ez esetben Zsebenci Klopédiának, aki az imént lépett be az ajtón. Csakhogy Berzsián se látott, se hallott a nagy boldogságtól, nem csoda, hogy nem látta meg Klopédiát. Nem is hallotta, igaz, csak addig, amíg Klopédia meg nem szólalt.

- Berzsián - mondta -, látogatód érkezett.
Berzsián nem hagyta abba a táncot, csak annyit mondott két expresszfüttytrilla között:
- Mondd meg neki, hogy várjon. Ki kell táncolnom magam.
Újra végigkeringőzte a lakást, majd megállt Klopédia előtt.
- Ki a látogatóm? - kérdezte.
- Én - mondta Klopédia.
- Sejthettem volna - rikkantotta Berzsián.
És táncolt tovább.
- Mi az ördögnek ugrálsz, mint egy eszehagyott bakkecske? - morgott Klopédia.
- Teljesen céltalanul - ordította Berzsián. Majd énekelve megismételte. - Teheljesen céhéltahalanul!
Éppen Klopédia előtt foxtrottyozott, Zsebenciék leánya nem is volt rest, elkapta Berzsián keze szárát.
- Egyáltalán nem céltalanul - mondta szigorúan. - Azért ugrabugrálsz, mert valami nagy örömtől fölösleges energiád támadt, és most éppen azt vezeted le."